A hegylakólak
Annyi minden tud megváltozni az idők folyamán. Például megesküdnék rá, hogy a házam nagyobb lett az elmúlt évek alatt. Ha centivel méricskélem, akkor persze ugyanakkora, mint volt, de valahogy mégis van benne valami varázslat.
Tizenhét négyzetméter az alapterülete. Ez elsőre nagyon kevésnek tűnhet, de ha összeadjuk ezt a három szinten (féligföldalatti szuterén konyha, lakótér, plusz háló a tetőtérben), akkor az ötvenegy. A lakószinten ehhez jön még egy a műhelyből átalakított hat négyzetméteres fürdőszoba. Ami meg kifejezetten tágas. Nekem a hegyrejövetel előtti lakásaim mind huszonpár négyzetméteres garzonok voltak, szóval azokhoz képest nagy volt az előrelépés. Még úgy is, hogy a lenti konyha külön bejáratú. Sokan tanácsolták, bontassak egy nyílást, és kössem össze a kettőt, mert télen kényelmetlen lesz lejárni, de utálnám, ha csigalépcső lenne, tök sok helyet is foglalna. A kényelem amúgy is furcsa jószág, majd boncolgatom még ezt a későbbiekben.
A konyhának nincs külön fűtése, de ezzel sincs semmi gond, mert ha főzök, pár pillanat alatt felmelegszik. Nagggyon cudar hidegben max bekapcsolom a sütőt. De az utóbbi telek nem voltak harapósak. Másrészt a szobában egy épített csikótűzhely adja a hűvösebb hónapokban a meleget (illetve amióta van napelemes rendszer, azóta a hűtő-fűtő klímagép viszi a nagyját, csak télen használom, temperálja a házat, ennek köszönhetően kevesebb tűzifa kell). A csikótűzhegy hagyományos alakú, van feje, nyaka, háta, lábai. Csak nincs bepucolva, látszóra rakattam a bontottéglát. Nagyon praktikus, van sparhelt része, meg sütődoboza is. Mondjuk újra meg kellett tanulni rajta főzni, de jó móka volt kitapasztalni. Ettől függetlenül ritkán főzök rajta, inkább csak az ételek melegítésre használom. Meg nézegetem benne a lobogó tüzet. Nekem ez a lapostévém...
Gyakran feltették már azt a kérdést, hogy hogy lehet élni ekkorka házban?!
Boldogan, örömmel... Egyrészt nyilván átalakulnak nézőpontok, változnak a szokások, hozzá idomul az ember. Másrészt fontos megérteni azt is, hogy nyilván nem való mindenkinek. Nálam a mérleg nyelve nem csak hogy erre billent, hanem konkrétan kiakadt... Akkor még nem tudtam, mennyi mindent fogok tanulni ebből a kalandból. És azt hiszem, hogy a kulcs ez: engem izgat ez az egész, kihívások elé állított sokszor, de erre nekem volt igényem, nyilván más a helyzet, ha valaki kényszerűségből kell életvitelt váltson...
Az első szempontom a kert volt, hisz terveimben alkalmi helyszínt akartam, ahhoz meg egy bungalló is alkalmas lett volna. De ezzel a kerttel járt ez a ház (no meg a hegy), ami kiáltott az otthonteremtés átgondolásáért, így jött a tervmódosítás... Kalandos volt a felújítás, izgalmas volt a rámeső része: rücskösre glettelés, foltosra festés, burkolás, mozaikolás. A legjobb, hogy sosincs kész, hogy folyton változik. Ez az én saját játszóterem. Szép sorjában részletezek itt majd mindent, ami érdekes lehet. De hamarosan újabb változásokat eszközlök imitt-amott...
...jaaaaajjj, a teraszról majd megfeledkeztem! Pontosabban a teraszokról, mert több is akad, de van a főterasz. Ami szerves része a háznak, a lakótérnek, meg a szívem csücskének. Szót ejtek majd arról is.
Legközelébb.
