Kertposzt    -avagy miért nem lesz mégsem kertlátogatás idén-

2024.05.10


A kert tanít. Mostanában például elengedést.
Kilenc éve találtam rá, nyolc éve gondozom, hol intenzíven, hol kevésbé. Mostanában például szinte sehogy. Az elmúlt három év az életemben teljesen másról szólt, mint az összes többi annak előtte. (Hivatásváltásban vagyok, keresgélek, növesztgetek új lábakat, tanulok, de ez majd egy másik házidolgozat témája lesz...)
Változás van a csillagzatjaimban, ez eleinte kétségbeejtő volt, aztán dühösködtem rajta, párszor apátiába estem, és nagyon sajnáltam magam, de most már nagyon hálás vagyok, hogy előállt ez a helyzet. Kellett már a megújulás, nagyon langyos, közepesen állottszagú volt a "kárrierem", megélni sem tudtam belőle, szóval volt küzdelem, míg mertem elengedni. És ezt is a kertnek köszönhetem. Mert folyton súg, ha az ember figyel rá. Vannak fák, amik kiszáradnak. Mint a két emblematikus fenyőm, ami kapuként állt a kertben. De nőnek újak, és olyan, mintha véletlen lenne, pedig nem az. Mókus-dobott makkból van kis tölgyem. Mindenféle juharok spontánkodnak. Eddig irtottam minden ilyesmit, erősebb volt a koncepcióm. Csak a víz hiánya meg felülírta azt. Oly sok drága növény "ment ki" a tavalyelőtti három és fél hónapos esőtlenség miatt. 


Elkezdtem engedni a kertnek, hogy mutassa magát. És elkezdett időm sem lenni rá. Egy darabig próbáltam teperni, de rájöttem, hogy egy seggel hat lovat nem lehet megülni. A kert pedig köszöni, éldegél vígan, csak másképp, mint elterveztem. Néha nyírtam bele ösvényt, de volt majd fél év, amikor egyszerűen hátra sem mentem. Abból a szempontból szerencsém van, hogy megtehetem ezt a slendriánságot, nincs szomszédom, aki stresszelne. Ezért külön hálás vagyok.

ezen a padocskán sem mostanában üldögéltem, körbenőtte a bazsa
ezen a padocskán sem mostanában üldögéltem, körbenőtte a bazsa

Próbálom visszahódítani, de egyben nem megy, most részekre osztottam. Ha őszre meglesz, szuper. Ha nem, az is. Addig pedig figyelem, hallgatom amit súg, és szeretem így, ahogy van. És megköszönöm neki, hogy tanít magamat is szeretni, elfogadni, nem nyomasztani feleslegesen. Mert beleroppanni, megútálni semmi értelme. 


Szóval most "nemmutiból kééészüült"-van. Ha úgy ítélem, akkor lesz kertlátogatás. Amúgy az itteni programok alkalmával nyilván nem zárom le, tehát van kiskapu....😉

folyt.köv.....