Kofta
2023.10.25
Kofta
A leggyorsabb megoldás, ha fasírt-szerűséget szeretnénk, az a kofta. Az elv kábé ugyanaz, mint a krumpliból készült tócsni nálunk, de itt csicseriborsó lisztből készül a tészta, amibe (egy, vagy többféle) zöldséget reszelünk. Kedvencem a káposztából készült verzió, legyen az fehér, lila, vagy akár kel... Nem gyalulom, csak rusztikusan finomra vágom késsel. Majd csicserilisztet habverővel kikeverek víz lassú adagolása mellett sűrű ( a palacsintáénál sűrűbb) de folyékony állagú tésztává. Só kell bele csupán, de itt is játszhatunk a fűszerekkel, kis kurkuma szépen sárgítja, de bármivel trükközhetünk, ha kedvünk tartja. Nagyon látványos és finom, ha szezámmagot adagolunk hozzá. Ebbe a masszába aztán belekeverjük az aktuális zöldséget, és serpenyőben, forró olajba kanállal adagolva kisütjük. El kell találni a megfelelő hőfokot, az a jó, ha ha egyből kérget kapnak a koftáink, de azért olyan mértékben sülnek, hogy három-négy átforgatás után sem feketednek meg, így szépen átsül a közepük. Az a fantasztikus ebben az ételben, hogy rengeteg lehetőség rejlik benne. Tehetjük a fogás főszereplőjévé, ha tobzódnak benne a fűszerek, ha többféle zöldségből variáljuk össze, esetleg egy mártásban landolnak a sültek, de képes arra is, hogy szerényen meghúzódjon a menünkben, mint egy háttértáncos. Az is nagy előnye a gyorsaságán túl a koftának, hogy tudunk készíteni belőle szóló-adagot is, ha csupán magunknak szeretnénk egy étkezésre pár darabot, simán elég, ha csak egy répát reszelünk le hozzá. Bár ha megkedveljük, érezni fogjuk, hogy ilyenkor is érdemes egy maszatolással többet sütnünk, mert hidegen is nagyon finom, és simán pakolható szendvicsbe is akár. Nem "igazi" fasírt, de minden szinten képes helyettesíteni azt.
Most jön a kényes rész, hogy nnna jó, de miből mennyi!? Őszinte leszek: ez menet közben derül ki, hisz rengeteg tényezőn múlik. Milyen zöldségeket használunk, milyen a csicserilisztünk minősége, mekkora a páratartalom, a nyomás, és melyik zodiákusban jár épp a Bak?...Viccet félretéve annyit kell megértenünk, hogy az elv itt az, hogy a csicseris tészta összefogja a zöldségdarabványokat, de ne legyen túl sok. Érdemes ezért kevesebbről indulni, mert egy darab kisütése után (illetve már az olajba kanalazásnál is) látszik, hogy eltaláltuk-e az arányokat. Ha nem, akkor pár pillanat alatt tudunk még kikeverni egy kis tálkában, amit hozzákeverhetünk. Visszafele is működik, ha túl sok lett a tésztánk, még reszelhetünk bele például egy fél répát...
A leggyorsabb megoldás, ha fasírt-szerűséget szeretnénk, az a kofta. Az elv kábé ugyanaz, mint a krumpliból készült tócsni nálunk, de itt csicseriborsó lisztből készül a tészta, amibe (egy, vagy többféle) zöldséget reszelünk. Kedvencem a káposztából készült verzió, legyen az fehér, lila, vagy akár kel... Nem gyalulom, csak rusztikusan finomra vágom késsel. Majd csicserilisztet habverővel kikeverek víz lassú adagolása mellett sűrű ( a palacsintáénál sűrűbb) de folyékony állagú tésztává. Só kell bele csupán, de itt is játszhatunk a fűszerekkel, kis kurkuma szépen sárgítja, de bármivel trükközhetünk, ha kedvünk tartja. Nagyon látványos és finom, ha szezámmagot adagolunk hozzá. Ebbe a masszába aztán belekeverjük az aktuális zöldséget, és serpenyőben, forró olajba kanállal adagolva kisütjük. El kell találni a megfelelő hőfokot, az a jó, ha ha egyből kérget kapnak a koftáink, de azért olyan mértékben sülnek, hogy három-négy átforgatás után sem feketednek meg, így szépen átsül a közepük. Az a fantasztikus ebben az ételben, hogy rengeteg lehetőség rejlik benne. Tehetjük a fogás főszereplőjévé, ha tobzódnak benne a fűszerek, ha többféle zöldségből variáljuk össze, esetleg egy mártásban landolnak a sültek, de képes arra is, hogy szerényen meghúzódjon a menünkben, mint egy háttértáncos. Az is nagy előnye a gyorsaságán túl a koftának, hogy tudunk készíteni belőle szóló-adagot is, ha csupán magunknak szeretnénk egy étkezésre pár darabot, simán elég, ha csak egy répát reszelünk le hozzá. Bár ha megkedveljük, érezni fogjuk, hogy ilyenkor is érdemes egy maszatolással többet sütnünk, mert hidegen is nagyon finom, és simán pakolható szendvicsbe is akár. Nem "igazi" fasírt, de minden szinten képes helyettesíteni azt.
Most jön a kényes rész, hogy nnna jó, de miből mennyi!? Őszinte leszek: ez menet közben derül ki, hisz rengeteg tényezőn múlik. Milyen zöldségeket használunk, milyen a csicserilisztünk minősége, mekkora a páratartalom, a nyomás, és melyik zodiákusban jár épp a Bak?...Viccet félretéve annyit kell megértenünk, hogy az elv itt az, hogy a csicseris tészta összefogja a zöldségdarabványokat, de ne legyen túl sok. Érdemes ezért kevesebbről indulni, mert egy darab kisütése után (illetve már az olajba kanalazásnál is) látszik, hogy eltaláltuk-e az arányokat. Ha nem, akkor pár pillanat alatt tudunk még kikeverni egy kis tálkában, amit hozzákeverhetünk. Visszafele is működik, ha túl sok lett a tésztánk, még reszelhetünk bele például egy fél répát...