...megZab-álom...

Rajongok az ilyen egyszerű receptekért, amilyen ez a banános-zabos cuccmucc. Van egy alapfelvetés, amit aztán úgy variálhat-dúsíthat az ember, ahogy csak szeretné. Tulajdonképpen csak a képzelet szabhat határt, és egészen addig mókolhatunk vele, míg igazán ínyenc-falatkák kerülhetnek ki kezeink közül, akár az ünnepi asztalra. Ugyanakkor egyszerűségében is nagyszerű, mindenféle tuningolás nélkül.

 Nekem a banán, ha sárga, akkor még zöld... Ahogy abban a bizonyos szilvás viccben. Volt időszak, amikor szinte alapélelmiszernek számított nálam a banán, aztán valahogy kikopott a listáról, manapság már ritkán veszek. Már csak azért is, mert amit általánosságban banánként árulnak, az még csak nem is sárga, hanem zöld. mondjuk nálam a sárga banán sem játszik, csak ha már elkezd pöttyösödni-szeplősödni. Sokak számára már nem gusztusos, főleg ha teljesen megbarnul, pedig szerintem ott indul a móka. A pöttyök nélküli gyümölcs nekem olyan, mintha nyers krumplit kéne csócsálni, egyszerűen éretlennek érzem. Tuuuudooooom, átutazza a fél világot, utólag érlelik, meg minden egyéb szörnyűséges dolog játszik, épp ezért nincs is már hozzá ragaszkodásom. Manapság egy esztendő alatt fogyasztok el annyit, mint pár éve friss vegánként kétnaponta. Igen, volt ilyen majom-korszak.  Ma ilyesmit csak akkor tennék, ha banánéghajlaton élnék, vagy tartózkodnék. 

 Ugyanakkor vérszemet kapok, mikor a zöldségesnél félredobják leolcsózva, mert a népek már nem veszik meg, ha kissé foltos (vagy egészen bebarnul), esetleg még plöttyedt is. Ilyenkor bizony betankolok belőle pár fürtöt, és vagy repül a fagyasztóba karikázva, hogy remek fagylaltalap legyen belőle a melegebb hónapokban, vagy felhasználom ehhez a bannos-zabos sütikéhez. Ha a banán tényleg jó érett és édes, akkor nincs is szükség extra édesítésre, így hozzáadott cukor nélkül is remek lesz a végeredmény.

Kell hozzá pár szottyos banán, amit villával pépesre törünk, meg zabpehely, kis fahéj... Ennyi, de tényleg. Illetve ez az alap, amibe aztán mehet minden, ami a kezünk ügyébe kerül. Nagyon jót tesz neki, ha mindenféle magvakkal dúsítjuk, illetve aszalványokat is bátran használhatunk, mehet bele mazsola, szilva, barack (a nagyobbakat érdemes aprózni egy késsel). Társulhat a banán mellé reszelt alma vagy répa, sőt játszottam már ilyet banán nélkül is, akkor édes almát turmixoltam péppé, azzal is működött az elv. Ha nem lenne elég édes, keverhetünk a masszánkhoz lekvárt is akár.

A most szerzett banánok nem igényelték az extra édesítést, ehhez mondjuk hozzásegített az a pár apró zsenge répa, amit szintén hozzáadtam. Összetörtem a banánokat. Belereszeltem a répát, kis gyömbért, citromhéjat. Kapott kis fahéjat, csipet sót, aztán ment bele mazsola, mogyoró, kókuszreszelék, szezámmag. Végezetül apró szemű zabpelyhet kevertem hozzá apránként. (Nem érdemes vele túltolni, mert akkor száraz lesz a sütike, hagyhatjuk kissé szottyosabbra a masszánkat.)

Általában beletapicskolom kb. centi vastagon egy tepsibe, és megsütöm egyben, aztán felszelem. Viszont most volt kedvem hozzá, hogy kanál (meg a kis ujjaim) segítségével kiadagoljam, és hogy még pofásabb legyen, étcsokis mazsolát nyomkodtam a halmocskák tetejére. Mondjuk ez utóbbit ráért volna a sütés felénél megejteni, mert kissé odapörkölt neki a sütő. Az ember mindig tanul valamit. Egyébként nem érdemes hosszan sütni, teljesen kiszárítani, de ez már ízlés dolga, nekem az vált be, hogy kétszáz fokon tíz perc után elkezdem nézegetni- böködni az ujjammal, aztán egyszer csak jónak ítélem.

Azért is szeretem ezt a harapnivalót, mert nagyon sok lehetőséget rejt. Játszhatunk fűszerekkel is. Pohárdesszertek aljára zsurmolhatjuk akár. Elkészíthetjük sósan, ha a banánt lecseréljük zöldségekre. Ez esetben tapasztási szempontból érdemes egy-két kanál csicserilisztet, útifűmaghéjat keverni a masszánkhoz. Vihetjük magunkkal utazásra-kirándulásra energiaszelet gyanánt, ha bátorabban feldúsítjuk aszalványokkal és magvakkal.